Gyakran Ismételt Kérdések

A korcsolyát mindig jó szorosra kell meghúzni, illetve csatolni, hogy fogja a bokát… 

 Az alsóbb részeken annyira semmiképp ne húzzuk meg, hogy elszorítsuk a vérkeringést; a felső részt pedig oly módon fűzzük vagy csatoljuk, hogy le tudjunk benne guggolni annyira, amennyire talajon tudunk. Ha nagyon gyengén tartja a bokánkat a korcsolya, akkor valóban indokolt a fűzés erősségével javítani a helyzeten. Amennyiben a korcsolyánk elég jó minőségű és túl vagyunk az első 10-20 leckén, edzésen próbáljuk meg lazábbra fűzni a korcsolyánkat, hogy a korcsolya tartása mellett mi is dolgozzunk a bokánkkal.

A korcsolyaélezést érdemes szakemberre bízni, mert az otthoni „kifenési akciók” általában tönkreteszik az élet és károsítják a pengét, aminek a helyreállítása jóval többe kerül, mint maga az élezés.

Egy korcsolyának mindig két éle van: egy külső és egy belső, amikor pedig a talpán állunk, akkor mindkét élre támaszkodunk. 

Azt ajánlanám mindenkinek,  hogy ne bízzák a véletlenre, merjenek segítséget kérni tőlünk, oktatóktól. A helytelen alaptechnika, a rossz élmények miatti félelem ha már kialakult, akkor nehezen korrigálható, szintén azt tudom javasolni, hogy vegyék igénybe a korcsolyaoktatást (felnőttekkel is foglalkozunk!). 

Mindenképpen javasolt a korai jéghez szoktatás, főképp a műkorcsolyázni vágyóknak, mert 6-8 éves korban bizony már komoly megmérettetés vár rájuk. Ha nincsenek is ilyen erős ambícióink, akkor is érdemes 4-5 éves korban korit adni a gyerekek lábára. Persze ekkor még óriásiak az egyéni eltérések: valaki már 3 évesen hosszabb ideig eljátszik, csúszkál, és van, aki csak 6 éves korában szoktatható jéghez.