KÉTKEDŐK SZÁMÁRA ÍRTUK!  :) vissza a főoldalra
Ezen az oldalon szeretnénk néhány érvet felsorakoztatni azzal kapcsolatban, hogy miért érdemes egy gyermek számára a jégkorong sportágat választani.
A sportolás, mozgás jótékony élettani hatásával valószínűleg mindenki tisztában van: hatékony eszközt jelent az elhízás ellen, kellemes közérzetet biztosít, általános állóképességet, erőnlétet ad, nem is beszélve a jó érzésről, hogy tettünk valamit magunkért, egészségünkért. Sportszeretetünket utódainknak is továbbadjuk, vagyis az egész nemzet életminőségének javításában is részt vesz az, aki edzőcipőt húz.
A versenysport mindezeken felül önfegyelemre, kitartásra, ideje hatékony beosztására neveli, küzdőszellemmel ruházza fel a sportolót, és segíti őt elkerülni a káros szokások felvételét, úgymint az alkohol-, cigaretta- és drogfogyasztás, no meg persze a tespedés.
A csapatsportok űzésének azonban további hozadéka is van, amellyel az egyéni sportágak nem, vagy nem feltétlenül büszkélkedhetnek: csapatszellemet fejleszt a gyermekekben, az összetartozás érzését adja meg nekik, amely az egymásra utaltságból fakad. Akik csapatként küzdenek, azok együtt győznek és  vesztenek, együtt sírnak és nevetnek. A közös felkészülés, a közös győzelmek akár életre szóló barátságok kialakulásának pillérei lehetnek.
Aki gyermekként megtanul csapatban dolgozni, az felnőttként is könnyebben találja meg a helyét például egy munkahelyen. Az egymáshoz alkalmazkodás képessége is kifejlődik a gyerekekben, a közérdek tiszteletben tartásával egyidejűleg.
És hogy a csapatsportok közül is miért a hokit válasszuk?
Mindenekelőtt a leggyakoribb előítéletet szeretnénk eloszlatni, amely a jégkorong durvaságáról, veszélyességéről él azokban, akik ezidáig csak kívülről figyelték a játékot.  Természetesen, mint minden sporttevékenység, a jégkorong is rejt magában veszélyeket, hiszen száz százalék biztonságot csak a kanapé öle nyújthat (bár még ott is torkunkon akadhat a pattogatott kukorica...). Akkor miért is jégkorongozzunk? Hiszen a gyermekek biztonságát szolgáló szabályok, szankciók bizonyára más csapatsportok esetében is léteznek. Ám egy durva megmozdulás során bekövetkezett sérülés elszenvedőjének csak kevés vígaszt nyújt, hogy a vétkes felet eltiltották néhány mérkőzéstől...
A jégkorongozó gyerekek azonban nem csak elméletileg vannak biztonságban. A hokisokat nagyon is kézzelfogható, komoly védőfelszerelések védik a sérülésektől, akár szándékos, akár véletlen veszélyeztetésről van szó. A jégkorong tehát -a látszattal ellentétben- viszonylag biztonságos sportágnak mondható.
Korcsolyázni márpedig jó! Könnyedén, gyorsan siklani.... Ezt a véleményt sokan osztjuk, kivéve talán azon peches embertársainkat, akiknek a  jégrelépést követő első percben rögtön sikerült összetörniük valamely csontjukat... Korcsolyázni még az is szeret, aki például a futásnak már a puszta gondolatától is teljes erőbdobással kapálózni kezd. A száguldozás, a fürge kanyarok természetesen nem sikerülnek egyik napról a másikra, de aki átesik a tanulási folyamaton, annak igencsak kifejlődik az egyensúlyérzéke, és bizony sok porcikájának létezéséről fog értesülni az első időkben, izomláz formájában. Hogyha ehhez még hozzágondoljuk, hogy csúszkálás közben egy hosszú bottal kell uralni egy kis fekete bigyót, miközben az ellenfél "vadászik" ránk, ráadásul még a kapu is tele van kapussal, akkor már a fürdőkádban ásítozva  is megállapíthatjuk, hogy a jégkorong mozgásanyaga igen összetett. E mozulatok gyakorlása pedig nagymértékben fejleszti a mozgáskoordinációt. Aki ezt gyermekként készségszinten elsajátítja, az már biztosan nem lesz egy suta felnőtt! Bátran fog focizni a fia zsúrján, nem kell tartania attól, hogy szégyent hoz a kölökre...
A nem teljesen velünk született, "felturbózott"  jármódnak és a jég csúszós mivoltának köszönhetően a jégkorong nagyon gyors játék. Azok közül, akiket még "nem kapott el a gépszíj", sokan nem is nézik a tévében, mert nem látják, hol a korong... a gyors játék a játékosoktól gyors helyzetfelismerést, gyors döntésket igényel, melyeket ugyanolyan gyorsan meg is kell valósítani. Ennek gyakorlása a reflexeinket már gyerekkorban próbára teszi, fejleszti. Extrém esetben egy gyors, jó döntés később akár  a családunk életét is megmentheti, például egy autóbaleset ügyes elkerülésével.

Gyakori ellenérv a "De hát az én gyerekem nem is tud korcsolyázni!"  Meg fogjuk rá tanítani! Az új kis vizilabdázó gyereket sem dobják be a medencébe az első edzésén, hajítanak utána egy labdát, hogy "Nesze, jáccá'!" Úszótanfolyamot tartanak nekik, mint ahogy mi is  bójakerülgetéssel, korcsolyázó gyakorlatokkal tesszük játékra alkalmassá a kezdő gyerekeket.
Végezetül következzen néhány mondat arról, hogy ugyan mi keresnivalója van egy leánygyermeknek egy jégkorongcsapatban? A női jégkorongnak nincs patinás múltja Magyarországon,  de mostanra beért az első generáció, amelynek módjában állt "időben", gyerekfejjel elkezdenie a jégkorongozást. Ez azt eredményezte, hogy a mindössze két-három esztendeje létező, a tizennyolc év alatti lányok alkotta magyar U18-as női válogatott 2012. január 3-án, Norvégia legyőzésével feljutott az "A" csoportba, a világ legjobb nyolc csapata közé, ahová a hoki-nagyhatalmak tartoznak, úgymint Kanada, Svédország, stb. Ezek a lányok fiúk közt nevelkedtek, és velük közösen játszanak a mai napig is. Később a hazánk női csapataiban tudják folytatni a sportolást, vagy a tehetséges, elhivatott lányok akár külföldi csapatokba is igazolhatnak, mint ahogyan jelenleg is sok lány játszik idegenben, eredményesen.
A jégkorong egy igen szerethető sportág,
vétek lenne nem kipróbálni!