TANÁCSOK FELSZERELÉS VÁSÁRLÁSÁHOZ, ÁPOLÁSÁHOZ vissza a főoldalra
  
KORCSOLYAVÁLASZTÁS: A még korcsolyázni nem nagyon tudó, kicsi gyerekek számára bármilyen, hokikorihoz hasonló pengéjű (tehát mindkét végén lekerekített) korcsolya megfelelő. Egyelőre nincs szükség rá, hogy szüleik költségekbe verjék magukat, ha már van valamilyen korcsolyájuk. Az alábbiak a haladóbb, vagy nagyobb gyerekek szülei számára lehetnek fontosak inkább, akik pénzt szándékoznak kiadni a koriért. Mindenkinek javasoljuk, hogy ne kapkodja el a vásárlást, a korcsolya a lelke a felszerelésnek! A gyermek fog megszenvedni egy rossz választást.
Aki jó korit szeretne venni, annak ezeket a márkákat ajánljuk: Nike-Bauer (néhány éve még volt külön Bauer és külön Nike, mind a kettő szintén megfelelő), Graf, Rbk, CCM, Easton. Ezeknek is csak nem túl régi modelljeit. Más márkájú, olcsóbb fajta korcsolyák, vagy a felsorolt márkák idősebb modelljei is lehetnek jók, de ezeket mi nem ismerjük, ezért nem is tudjuk jó szívvel ajánlani. Ha pénzkérdést is jelent a koriválasztás, akkor is inkább a fentieket, használt, megkímélt állapotban. Aki teheti, a jégkorong szaküzleteket részesítse előnyben az óriás sportboltokkal szemben. Ha keresgéltek, és bizonytalanok vagytok, írjatok nekünk.
Ha egy megfelelő márkájú korcsolyára bukkantok, még bőven van mit szemügyre venni rajta.
Fontos, hogy VALÓDI hokikorcsolya legyen. Sokmindent lehokikoriznak az emberek, sokuknak már az is elég, ha nincs rece az elején...
Amin akár csak egyetlen csat is van: kerülendő. Ha jobban megy már a kori a gyerekeknek, bokában nem kell annyira tartson a korcsolya, a boka mozgására szükség lesz az érdemi jégkorong során. Másfelől, ha egy ilyen csatra rápattan egy keményebben meglőtt korong, eltörik. Tehát: a hokikori mindenekelőtt FŰZŐS, de végig ám! (Létezik ugyan hokikori például "tekerentyűvel" is, mint régen a Puma Disc cipők, de ez olyan ritka, hogy nem is igen fogtok találkozni vele.)
A sícipőkhöz hasonló, kivehető bélésű, műanyagcipős korcsolyák szintén kerülendőek, még ha fűzősek is. Túl merevek, és szintén nem bírják a játék általi igénybevételt.
A régi, vékony oldalfalú, bőr és gyöngyvászon korcsolyákat se vegyük meg, még ha épnek látszanak sem, mert bokánál hamar megtörnek, nem tartják a lábat, nyeklenek-nyaklanak összevissza.
A tisztességes hokikori manapság főleg szintetikus anyagokból készül, leginkább gyöngyvászonból, de bőr, műbőr  részeket is szokott tartalmazni. A boka körül vastag az anyaga, és lábra formálódó hab van a bélésében.
A felsőkategóriás korcsolyák még "süthetőek" is, ezek melegítés után teljes mértékben illeszkednek viselőjük lábára. Ez azonban már felesleges luxus, hiszen a gyerekek hamar kinövik a korcsolyát.
Az olcsóbb korik általában gyorsacél pengéjűek, ezek rozsdásodnak, tehát törődést igényelnek. A jobbakat rozsadamentes acél pengével szerelik, ezek nagyon jók. T-blade nevű penge is van, bár ez kisgyerek-korin nem jellemző. Aránylag kevesen használják. Meglehetősen drága. Nem kell éleztetni, hónapokig használható (vagy -igénybevételtől függően- akár évekig is), azonban amikor eljön a csere az ideje, mélyebbre kell nyúlnunk a zsebünkbe.
NE VÁSÁROLJUNK TÚL NAGY KORCSOLYÁT A GYEREKNEK "MAJD BELENŐ!" FELKIÁLTÁSSAL!
Legfeljebb egy számmal legyen nagyobb a lábánál. Befűzetlen állapotban, előretolt láb mellett még be kell tudjuk dugni a sarkához az ujjainkat.
HA MÁR MEGVÁSROLTUK A KORCSOLYÁT, VIGYÁZZUNK RÁ!
-Életlen koriban veszélyes kezdőknek korcsolyázni (egy kori akkor szorul élezésre, ha kicsorbult, vagy ha körmünk hegyét úgy végig tudjuk húzni az élen, hogy már nem hagy nyomot rajta)
-Vásároljunk élvédőt, óvjuk a pengét! (Akinek nem rozsdamentes a pengéje, az ne hagyja rajta tároláskor az élvédőt, kivéve, ha már szárazra törölte. A pengét szárazra törlés előtt a csap alatt öblítsük le, a por is sokat ronthat az élen, ha hozzádörgöljük. Néha mossuk ki kefével az élvédő belsejét is.)
-Kőre, fémre, más hasonló kemény anyagra lépni tilos (a pályaajtó küszöbére is!!), mert kicsorbul az él, és mehetünk éleztetni.
-Minél kevesebbet mászkáljunk poros felületen, még ha az nem is kő vagy beton.
-Ha már kopik a fűző, tegyük arrébb két centivel, hogy ne ugyanott érje terhelés, akkor sokáig kitart.
-Lehetőleg ne a fűtőtesten szárítsuk a korcsolyát.
 
ÜTŐ:
ANYGA: Van, aki a fa ütőre esküszik egy gyerek esetében, mert az természetes anyag, de akinek a kompozit tetszik (ez drágább!!), vegyen azt, ez ízlés és pénztárca kérdése.
A TOLL HAJLATA: Érdemes még vásárlás előtt megbizonyosodni róla, hogy megfelelő oldalra hajló tollú ütőt választottuNk-e ki. Az emberek oroszlánrésze hokis szempontból "balos", vagyis a toll a játékos bal oldalán helyezkedik el, ha kényelmesen tartva leteszi maga elé az ütőt. Sokszor nem derül ki a kezdetek kezdetén, hogy a gyermek milyen oldalas. Például az edzéseken ide-oda cserélgeti az ütőfogást. Ilyen esetben, ha még nagyon pici, és nem tudjuk vele ezt megbeszélni, vehetünk neki valami olcsó, egyenes tollú ütőt ideiglenesre, vagy otthon a partvissal is lehet próbálgatni terelgetni mondjuk egy gyufaskatulyát. (Fontos a helyes tartás, a felső kezünkkel felülről fogjuk az ütőt, az alsó kezünkkel alulról.)
MÉRETE: Korcsolyában, az ütőt függőlegesen tartva "hivatalosan" állig kell érjen a teteje. Ha cipőben vásárolunk a boltban, akkor az orrig. Azonban öt centiméter nem a világ, a picik hamar nőnek, tehát nem nagy baj, ha cipőben a szeméig ér. (Az ütő hosszát a játékos kénye-kedve is befolyásolhatja, illetve a posztja is: a csatárok rövidebb ütőt szoktak használni a könnyebb cselezés érdekében, a hátvédek hosszabbat, mert azzal távolabbról is ki tudnak szúrni a korong irányába.)
Vágjuk le fűrésszel a felesleget a megvásárolt ütő végéről.
Gyerekütőt vegyünk, ne felnőtt ütőt vágjunk le, mert nem tudják rendesen átfogni a pici kezükkel.
TOVÁBBI TEENDŐK: Az ütő mellé vegyünk pászkát is, ezt tekercsban adják és olyasmi, mint a Leukoplaszt. A pászkával be kell tekerni az ütő tollát (maximum 2 rétegben!!), ez védi a tollat, és puhít valamit az ütő és a korong kapcsolatán. Kezdő gyerekek számáre lehetőleg világos színű pászkát vegyünk, mert az edző jobban látja a korongkezelés részleteit, ha megvan a kontraszt a korong színével.
A tollat a szabad végénél kezdjük betekerni, és onnan haladjunk a nyél felé, a sávok közt feltétlenül legyen legalább fél centi átfedés.
Valami kemény tárggyal (ez gyakran egy korong szokott lenni) simítsuk rá a pászkát a toll mindkét oldalára, és ha módunkban áll, kenjük le viasszal és melegítsük is rá egy kicsit. A pászkázás mértéke ízlés kérdése, van, aki teljesen bepólyázza a tollat, van, aki épp csak a középső tíz centire teker. Válasszuk kezdetnek a középutat: a szabad végén két centi maradjon üresen, illetve a sarka felett egy-két centivel hagyjuk abba a pászkázást.
Pászka helyett a modern technika új vívmányaként úgynevezett "blade tape"-et is vehetünk, ez két recés matricagumilapot jelent, fel kell ragasztani a toll két oldalára, és akkor jódarabig nincs vele gondunk. Igaz, nem olcsó. A pászka olcsóbb, de jóval gyakrabban kell cserélni.
Ha teljesen sima az ütő vége, könnyű elejteni. Ne tegyünk azonban nagy bumszlit az ütő végére, még akkor sem, ha lehet venni a boltban gyári nagy bumszlit. Meglehetősen zavaró, ellehetetlenítheti a helyes ütőfogást, és nincs is rá szükség. Elég lehet akár, ha egy befőttesgumit ráteszünk duplán, fél centire a végétől, aztán húsz centi magasan pászkával áttekerjük a nyél végét (a befőttesgumit többször is).
Elterjedt módszer, hogy a felső kb. 15 centiméteres területre egy-két centis közökkel spirálalakban spárgát tekerünk, és ezt így ahogy van, betekerjük pászkával. Spárga helyett megfelelő a pászka egy hosszabb darabja, összesodorva.